A következő viccben Jancsi az MSZP, Juliska a nép, a TSZ-elnök pediglen az IMF! Juliska, a gyönyörű fiatal lány kapál a TSZ földjén. Arra megy Jancsi és megszólítja: - Te Julis, olyan gyönyörű vagy, úgy megfognám azokat a telt kebleidet. - Mégis mit képzelsz, Jancsi! - Te Julis, adok 5000 Forintot, ha megfoghatom! - Hát, ha adsz 5000 Forintot, akkor jól van. Jancsi adja a pénzt, megtörténik a dolog. Jancsi folytatja: - Olyan kívánatos vagy, megsimogatnám ott a lábad között, adok megint 5000 Forintot! - Ha adsz 5000 Forintot, akkor jól van, csak gyere menjünk oda a bokorba. Jancsi adja a pénzt, megsimogatja, és folytatja tovább: - Te Julis, most már annyira kívánlak, úgyis itt vagyunk a bokorban, adok 30000 Forintot, ha magamévá tehetlek. - Jól van akkor, ha adod a pénzt. Megtörténik a dolog. Jancsi megszólal: - Na jól van, most már megyek. Juliska megigazítja a szoknyáját és folytatja a kapálást. Nem sokkal később arra jön a TSz-elnök: - Juliska, láttad erre a Jancsit? - Igen, láttam. - Kiküldtem vele a fizetésedet, odaadta?

- Tanár: Foglaljon helyet. Mondjuk, hogy maga utazik a vonaton, és nagyon melege van. Mit tesz? - Diák: Lehúzom az ablakot. - Tanár: Nagyon jó. A vonat 130 km/h sebességgel halad É-ÉK irányban. Odakint 25 km/h DK-i szél fúj. A lehúzott ablakon egy 250 mm * 900 mm-es rés van, ezen áramlik be a levegő. A fülke térfogata 6,3 köbméter. Mennyi idő alatt cserélődik ki a fülkében teljesen a levegő? A diák hozzá sem tud szólni, úgyhogy kivágják. Odakint elmeséli a többieknek, hogy mi történt bent. Bemegy a következő delikvens: - Tanár: Foglaljon helyet. Utazik a vonaton, és nagyon melege van. Mit tesz? - Diák: Leveszem a pulóverem. - Tanár: De nagyon meleg van. Mit tesz? - Diák: Leveszem az ingem is. - Tanár: Ne őrjítsen meg, 38 fok van és 85%-os a páratartalom! - Diák: Akkor leveszem a gatyámat is. - Tanár: De hát nem látja, hogy a fülke teljesen tele van buzikkal? - Diák: Nem bánom, de ha egy vagonnyi buzi megerőszakol, AKKOR SEM NYITOM KI AZ ABLAKOT!!!

Miért rúgtam ki a titkárnőmet? Két hete volt a 45. születésnapom. Egyébként sem éreztem magam valami fényesen. Lementem reggelizni. A feleségem azt sem mondta: Jó reggelt, nem hogy Isten éltessen... A gyerekek sem mondtak semmit, teljesen hidegen hagytam őket. Úton az irodába már teljesen levert voltam. Bementem az ajtón, és Mari, a titkárnőm felállt, és így szólt: Isten éltesse sokáig, főnök! Na, ettől egy kicsit mindjárt jobban lettem. Legalább egyvalaki nem felejtett el! Délig dolgoztam. Pontban 12-kor Mari bekopogott az ajtómon, és azt mondta: - Főnök, ma van a születésnapja. Menjünk el ebédelni, csak mi ketten! Nem a szokásos kis étterembe mentünk, hanem egy hangulatos falusi lokálba, hogy egy kicsit magunk lehessünk. Ittunk két Martinit és elégedettek voltunk a kiváló ételekkel. A visszaúton Mari azt mondta: - Tudja, olyan szép ez a mai nap, és ma születésnapja van. Ne menjünk vissza az irodába! Menjünk fel hozzám és igyuk meg ott a délutáni kávét! Így felmentünk a lakására, és kávé helyett megittunk még két Martinit, és kényelmesen elszívtunk egy-egy cigarettát. Egy idő után Mari így szólt: - Ha Önt nem zavarja, felveszek valami kényelmesebbet. Csak beszaladok a hálóba, azonnal itt vagyok... Helyeseltem a tervet. Naná...!!! Néhány perc múlva valóban jött is. A kezében egy születésnapi torta volt, és őt követték...: a feleségem, a gyerekeim, és a közelebbi munkatársaink, és a Happy Birthday-t énekelték. Én meg ott ültem a heverőn, és ... a zoknimon és az álló farkamon kívül semmi nem volt rajtam.

Rómában elterjed a hír, hogy Spartacus buzi. Nevezett éktelen haragra gerjed és kihirdetteti, hogy a következő szombat este a Circus Maximusban - annak bizonyítására, hogy nem meleg - 1000 szűzleányt "rendez le". Eljön a nagy esemény napja, a Circus Maximus dugig emberekkel, buzdítják a nagy bajvívót. -Spartacus! Spartacus! Spartacus nekifog, 500 pihegő lánykáig meg sem áll, a tömeg tombol: -Spartacus! Spartacus! 700 után megtörli a homlokát , a nép tombol: -Spartacus! Spartacus! 900 után egy kicsit lassít, a tömeg biztatja: -Spartacus! Spartacus! 999-nél bizony a nagy bajvívó elájul, nem mozdul. Erre a nép: -Búúúúzi!!! Búúúúzi!!!

A szőke, a barna, meg a fekete nő ül a presszóban és beszélgetnek. - Képzeljétek, - mondja a fekete - tegnap este, ahogy keféltünk a Bélával, véletlenül megfogtam a golyóit, hát tisztára hideg volt! Másnap a barna is mesél: - Képzeljétek, tegnap este mi is keféltünk a Zolival, és kíváncsiságból én is megfogtam a golyóit, hát neki is totál hideg volt! Harmadnap megint összejönnek, hát a szőke feje bucira van verve, kék, zöld, meg lila. - Hát veled mi történt? -kérdezik. - Az úgy volt, hogy mi is keféltünk tegnap este a Jocival, és én is megfogtam neki, és neki is hideg volt... - És?! - És mondtam neki: - Jé, a te golyóid is hidegek kefélés közben, mint a Béláé, meg a Zolié!!!

Pszichológiai vizsgálaton: - Állva szokott vizelni? - Igen, persze. - Általában vagy minden esetben? - Hát ha szarok, azért külön nem állok fel!

A fakír és a fia sétál az utcán. Egyszer csak a gyerek belelép egy szögbe. Az apa erre leken egy pofont a gyereknek, és így szól: - Szégyelld magad! Neked is mindig a szórakozáson jár az eszed!

Egy nap, amikor anyunak valami dolga volt és nem volt otthon, apu egyedül vigyázott rám. Kb. 2 és fél éves lehettem és éppen egy kisebb balesetből lábadoztam. Egy ismerőstől kaptam egy kis teás készletet, és ez lett az egyik kedvenc játékom. Apu a nappaliban ült az esti hírekben elmerülve, amikor behoztam neki egy kis csésze “teát”, ami persze csak víz volt. Jó néhány kis csésze tea és rengeteg dicséret után aputól, hogy micsoda finom teát készítek, megjött anyu. Apu leültette a nappaliban és megváratta vele, amíg viszek neki egy kicsi csésze teát, mert “ez volt a világon a legaranyosabb dolog!” Anyu várt szépen türelmesen és tényleg megjelentem, kezemben az icipici csésze “teával” apunak, amit ő szépen le is hajtott. Mire anyu megkérdezte aputól : Felmerült benned, hogy az egyetlen hely, ahol eléri a vizet, az a wc?

Éppen lefeküdtünk volna, mikor az asszony szólt, hogy ég a lámpa a garázsban. Kinézek és látom ám, hogy négy markos roma legény serényen hordja kifelé a cuccaimat, aztán rakják az utcán ácsorgó teherautóra ezerrel. Kapom a telefont, hívom a rendőrséget, de azt mondja egy zsernyák, hogy momentán egy szabad kocsijuk sincs, de nyugi, amint lesz, jönnek, és már le is tette. Nekem meg a fejembe szaladt az adrenalin azonnal, úgy hogy ismét felhívtam a szervet. Mondom neki, az előbb telefonáltam, hogy jöjjenek, de már nem kell sietniük. Ugyanis fogtam a puskámat, és lepuffantottam mind a négyet, helyszínelni meg tényleg ráérnek később is. No, le se tettem a kagylót, négy rendőrautó már ott is volt a házunk előtt, plusz a mentő. El is kapták a betörőket ízibe. Az egyik rendőr, aki velem is hajlandó volt szóba elegyedni megjegyezte: - Mintha azt mondta volna, hogy lelőtte mind a négyet. Mire én: - Maguk meg valami olyasmit mondtak, hogy nem tudnak küldeni senkit . . .